Hogy a sírást ne halljam,
balkonom bezártam halkan,
s a szürke fal mögül most csak a sírás,
a sírás árad szakadatlan
Olyan nagyon kevés angyal dalolgat,
oly kevés eb ugatja a holdat,
ezer hegedű fér el a nyitott tenyeremben.
De eb a sírás, mérhetetlen,
angyal a sírás, mérhetetlen,
és hegedű is, mérhetetlen,
s a könnyek béklyójától szél se rebben,
csak a sírás árad szakadatlan.
(Eörsi István fordítása)
Casida del llanto
He cerrado mi balcón
porque no quiero oír el llanto
pero por detrás de los grises muros
no se oye otra cosa que el llanto.
Hay muy pocos ángeles que canten,
hay muy pocos perros que ladren,
mil violines caben en la palma de mi mano.
Pero el llanto es un perro inmenso,
el llanto es un ángel inmenso,
el llanto es un violín inmenso,
las lágrimas amordazan al viento
y no se oye otra cosa que el llanto.
A kép forrása: http://www.poemsofgarcialorca.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése