Üres asztalok körül, akik ültök, szegények
a munka és munkanélküliség áldozatai
apák és fiúk a családi békétlenségben
hulljon rátok ez este a petróleumlámpák fénye
sápadt homlokotok és formátlan, nehéz kezeitek
szépüljenek meg a kegyes világosságban.
Mialatt éhes fogaitok között
az idő emészthetetlen gabonáit őrlitek
egy elátkozott paradicsom kapujánál
gyülekeztetek össze és tudjátok-e
hogy a délibábok, melyeket álmaitokban kergettetek
mint az elbukott lovak és legyőzött lovasok
hullái szétfoszlottak a reménytelenség mocsaraiban?
Egyedül vagytok megint s minden kezdődik előről.
Ó, a sovány és hirtelen elfáradt nők, akiket
karonfogva vezettetek s aztán csalódottan
elhagytátok őket, hol vannak most?
És hol vannak a gyerekek, akik sírva jöttek elő
az éjszakából és újra eltűntek, mielőtt
láthatták volna magukat szülőik tekintetében?
Ha vannak még csodák, virágozzanak ki bennetek
ahogyan a füvek és a fák magvai megfogamzanak
és pompásan kivirágzanak a fekete talajban.
Derüljetek fel, arccal a nap felé fordulván
s ökleitekkel zörgessetek csak az ajtókon
melyek előtt eddig hiába sírtatok.
A képen Francis de Erdely festménye a 30-as évek végéről. Forrás: http://art-for-a-change.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése