A parlament előtti téren több ezernyi főből álló tömegnek szónokolt valaki:
– Elég, ha egy pillantást vettek szűk homlokomra, állati kapzsiságtól eltorzult arcomra, s azonnal láthatjátok, kivel van dolgotok. Semmiféle mesterséghez, tudományhoz nem értek, a világon semmire se vagyok alkalmas, legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam nektek s vezesselek benneteket a cél felé. Hogy mi ez a cél, azt is elárulom. Egy-kettő meg akarok gazdagodni, pénzt harácsolni, hogy minél több legyen nekem, s minél kevesebb nektek. Ezért titeket még inkább el kell majd butítanom. Vagy talán azt hiszitek, hogy már elég buták vagytok?
– Nem, nem – harsogta a tömeg fölháborodva.
– Tehát cselekedjetek lelkiismeretetek szerint. Ellenjelöltemet mindnyájan ismeritek. Nemes, önzetlen férfi, hatalmas koponya, világító elme. Van ebben a városban olyan valaki, ki melléje áll?
– Senki! – ordított a tömeg, mint egy ember.
– Nincs senki – és fenyegető öklök emelkedtek a levegőbe.
Negyedik fejezet, melyben régi barátjával a "Becsületes varos"-ba tesz kirándulást
Fotó: Pécsi József (1928). Forrás: http://pixinfo.com/cikkek/tortenelem_pecsi_jozsef
Megjegyzések
Megjegyzés küldése