József Attila: Párbeszéd (Hexaméterek)

Burzsoá:
Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra! 

Proletár:
Nem fogsz úgyse becsapni, minek tartasz föl utamban! 

Burzsoá:
Áll, jaj, a drága üzem, jöjj, dolgozz, nagy fizetést kapsz! 

Proletár:
Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot! 

Burzsoá:
Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy! 

Proletár:
Én magam-é? Nem társaim tettek-e öntudatossá? 

Burzsoá:
Társaid eljönnek munkát könyörögni maholnap! 

Proletár:
Majd mikor eljönnek könyörögni, velük jövök én is! 

Burzsoá:
Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal! 

Proletár:
Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony! 

Burzsoá:
Kölyköd is elpatkol, már most oly deszka-soványka! 

Proletár:
Arra felelj, mért vékony, hogyha töröm magam érte? 

Burzsoá:
Visszaveszek mindenkit, tégedet újra kidoblak! 

Proletár:
Együtt tettük le, föl is együtt vesszük a munkát! 

Burzsoá:
Járhat a szád, egyedül csavarogsz majd éhen az uccán! 

Proletár:
Biz egyedül, kereken tizenöt millió proletárral! 

Burzsoá:
Látom már, te valál üzememben a fő-fő uszító! 

Proletár:
Én, mikor én s amikor nem, akkor a másik, a többi! 

Burzsoá:
Még tréfálsz, te bitang? Besoroztatlak katonának! 

Proletár:
Éppen jó, katonáéknál kell most agitátor! 

Burzsoá:
Elvetemült uszitó! Fegyházba vitetlek azonnal! 

Proletár:
Torkodat, ejh, használd, mielőtt a kötélre kerülne! 

Így sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal,
hozni a csizmás andrisokat, hogy a drága üzembe
sortűz hajtsa a munkások seregét haloványan
s elsietett proletártestvérünk is, hogy a géppel
megfontolja, miként vihetik vérszín lobogóval
társaik ősi ügyét a cipész szakmában is addig
bérletörés ellen harcolván béremelésre,
míg okulón eme harcból is belátja a többség,
hogy csak az öntudatos proletárok diktaturája
vethet véget a burzsikizsákmányolásnak örökre.

(1931)

A képen Derkovits Gyula festménye.

Megjegyzések